Hörikéim és höritartás

Hami története

Az egész történet 5.-es koromban kezdődött. Egyik nap az osztályfőnököm, Zsuzsa néni lapokat osztott szét és mondta, hogy mindenki írja le a lapra az összes kívánságát.(ekkor még nem volt hörim) Én leírtam egy csomó mindent mint a mozi, osztálykirándulás és egyebek, de az utolsó az volt ,,légyszi beszélj a szüleimmel, hogy kapjak egy törpehörit".

Másnap mindenki levelére válaszolt. Az enyémre, csak ezt írta ,,törpehörit megbeszéljük". Nagyon csalódott voltam. Mikor kicsöngettek mondta, hogy menjek le vele a tanáriba. Lementem és odamutatott a sarokba. Egy aranyos pici, fiú dzsungihöri volt a kertecbe. Amikor megláttam éppen ivott. Soha nem felejtem el mennyire boldog voltam és amikor rám nézett két kicsi, fekete szemével, aztán ivott tovább. Zsuzsa néni azt mondta, hogy délután elhozza hozzám, mivel gyalog nem tudtam volna hazavinni.(a szüleim nem tudtak semmit az egészről:))

Délután nem bírtam a fenekemen maradni, állandóan fel-le járkáltam és a kaput néztem, hogy mikor jön már. Egy kicsit ideges is voltam mert fél 5-től nekem tánc van és el kell indulnom 4.10-kor. Kb 4.05-kor ideért és én nagyon boldog voltam, leraktam a lépcsőre és benne gyönyörködtem. Aztán eszembe jutott, hogy táncra kell mennem, gyorsan felvittem az emeletre, arrébb toltam a tv-t és leraktam a ketrecet. Mivel amíg táncon vagyok pont akkor jönnek haza a szüleim, írtam egy gyors üzenetet: Sziasztok! Elmentem táncra, ha hazaérek mindent elmagyarázok. UI: elmosogattam, elpakoltam és takarítottam, a házi kész! Szabi

Amint hazaértem a táncról, egyből elmondtam mindent részletesen. Csodálkoztam, mert egyáltalán nem voltak mérgesek, azt mondták, hogy kapok 1 hét próbaidőt és ha nem lesz forgács a földön, és a höri se lesz büdi, akkor veszünk a kölcsönketrec helyett egy végleges otthont a hörinek(neve még nincs)  Ez a kölcsönketrec egy hibás volt, mert nem volt zár az ajtaján. Este megkötöttem cipőfűzővel az ajtót, hogy ne nyíljon ki. Miután vacsiztam és lefeküdtem, volt egy olyan érzésem, hogy a höri ki fog szökni, ezért felkeltem és arrébb kötöttem a madzagot.

Reggel amikor felébredtem nem volt sehol, átnéztem mindent, de sehol nem találtam. KISZÖKÖTT.Kiraktam a kisházát a földre, hátha visszajön, magokat rejtettem el a szobámba, de suliba kellet indulni. Az egész napot végig sírtam, az órákon nem tudtam figyelni. 

Délután az első dolgom az volt, hogy megnézzem a házikót, de nem volt benne semmi. Ígyhát nem volt más választásom csapdákat állítottam neki. Az egyik csapda egy műanyag virágcserép volt, egy fél dióval kitámasztva, a másik egy lapon szépen elterített homok közepébe szórva magokkal(így látom merre ment). De nem volt semmi, ott ültem az ágyamon, hátha előbukkan, de ekkor már fél 9 volt így menni kellett vacsizni.

Vacsi után felmentem és megnéztem a csapdát, de ekkor se volt semmi. Elindultam hát WC-re, fél perc múlva hallom, hogy a 8 éves hugom azt síkitozza, hogy ,, ÁÁÁÁ Mozog a cserép, Szabiii,  mászkál a cserép" Rohantam oda és valóban,  a cserép körbe-körbe futkározott a szobámban. Szóltam anyáéknak, hogy jöjjenek gyorsan. Anya ás apa futottak fel a lépcsőn, együtt emeltük le a cserepet és csodálták, hogy milyen kicsike. Mivel az ennivalóval sikerült elfogni HAMI lett a neve és ez nagyon illett rá.

Másnap megint kiszökött, de ott ült az ágyam végében a halak kerámiaházikójában(kivettem lemosni). Nagyon aranyos volt.

 Boldogan töltötte életét nálam, örült az új ketrecnek, karácsonykor kapott egy nagy karácsonyfát(mámint neki nagy, igazából akkora volt, mint egy számítógépes egér), de nagyon örült neki. Leette róla a masnikat és azzal bélelte ki a házát. Videokazettákból építettünk neki labirintust, amit nagyon élvezett. Nyáron kint hűsölt az árnyékban és élvezte az életet.

Egyik nap nem bírta kinyitni a szemét. Levittük az állatorvoshoz és azt mondta, hogy ezt a szemecskét el fogja veszteni. Nem tudott mit csinálni vele, majd kiesik, várni kell, de Hamcor egyre rosszabb állapotba került, már nem evett, nem futott, a kerékben, amit annyira szeretett.

Egyik nap már annyira legyengült, hogy nem tudott lejönni az emeletről. Leszedtem hát és beraktam a kisházába, meg se mozdult.

Reggel még mindig ugyanúgy volt ahogy este beraktam és tudta, Hami nem fog már sokáig élni, eért kivettem és körbevittem az egész házban, udvaron, végül visszaraktam és vártam, hogy hátha jobban lesz.

Másnap reggel nem mozdult, még épphogy csak lélegzett. Figyeltem amint a légzéde egyre lassult és aztán befejezte. Szörnyű volt, nem tudtam felfogni, hogy Hamcor itthagyott minket. A szemem láttára halt meg. Bebugyoláltam a kedvenc kistakarójába és beleraktam a szétrágott wc papír gurigájába. Eltemettük a szilvafa mellé 2010. október 16-án. apa próbált felvidítani, hogy elég-e egy kis homókozólapáttal gödröt ásni, de nem voltam vicces kedvemben, ültettem a sírjára egy kisvirágot, ami ugyan meghalt a télen. Utána felmentem és kisírtam magam az ágyon és visszaemlékeztem, hogy Hamcor 2009. október 19.-től 2010 október 16-áig volt nálam.

 

 

                          Bogyó és Szotyi története

(A gombócabb Szotyi, aki ágaskodik Bogyó, egyszerűen odament és megijedt)

Pár percel később Apa beállított a szobámba kezében egy kis dobozzal, mögötte Reni izgatottan toporgott. Apa odaadta a dobozt és pedig sírva kinyitottam. Két pici höri nézett rám kis fekete szemeivel. Mindkettő kislány vlot. Egyből megszerettem őket. Hami emléke ugyan még fájt, de a két kis jövevénynek muszáj volt otthont biztosítani. A nevük Bogyó és Szotyi lett, akik egy napon Szeptember 18.-án születtek velem, tehát még nem voltak egy hónaposak sem. Szegényeknek egy dobozba kellett lenniük egész nap, amíg én a ketrecet, takarítom, fertőtlenítem. Este beköltöztek a helyükre és életükben először elkezdték tekerni a kereket. Este boldogan bújtam ágyba, tudva, hogy két kicsi lélek van rajtam kívül a szobában.

Éjszaka nagy visítozásra ébredtem. Szotyi verte a Bogyót, szegény nem tudott semiit se tenni, hiába próbáltam szétszedni őket, nem ment. Nagyon rosszul esett, hogy két kicsi höritestvér nem tud megmaradni egymás mellet és szétveri a nagyobb a kisebbet. Nem tudtam mit csinálni, ígyhát kivettem a Szotyit és baraktam egy éjszakára a höriszállítóba. 

Másnap kértem kölcsön Zsuzsa nénitől egy ketrecet, amíg nem veszünk neki egy külön ketrecet.

Este lefeküdtem aludni és éjszaka  3 órakor arra keltem, hogy valami kapar a fejem alatt. Gyorsan felkeltem és láttam, hogy a Szotyi nincs a helyén. KISZÖKÖTT. Széthajtható mesekönyvekkel körbekerítettem az ágyat(éjszaka) és a földreszórtam pár szem magot. Az illatát befújtam az ágy alá és 5 perc várakozás után ki is jött. Gyorsan nyakoncsíptem és beraktam az üres ágyneműtartóba, ami elég magas volt ahoz, hogy ne szökjön.

Másnap hál istennek nem szökött ki. 2 teljes hete kellett szegénynek az ágyneműtartóban tölteni. Persze nem csuktam be és alomként forgács helyett rerítőket kapot, de jól megvolt.

Végre megtaláltuk a vaterán a tökéletes ketrecet számára, pár napot várnunk kellet amíg lejár, de megérte. Igaz hogy egy nagyon magas papagálykalitka, de én szereltem bele 3 emeletet+földszint, szóval nem panaszkodhatott. Az emeletet nagyon vastag kartonból csináltam, a létrát hurkapácikából. Nagyon jó lett.

Májusba Bogyót odaadtam a Reninek(hugomnak) a szülinapjára. Nagyon örült neki.

Pár hónappal később(márciusba) elhatároztam, hogy bepároztaom a Szotyit. Kölcsönkértem az unokatesómtól, Evitől a fiú hörijét 2 hétre. Odaadta. Nagyon nehezen barátkoztak meg, 1 hét alatt még midig csak odáig jutottak, hogy a Szozyi még mindig visított, de már nem támadott. Rá egy hétre már nagyon jól megvoltak egymás mellet, lázasan rendezték a házat. Mancsi azonban egyik éjszaka kiszökött és csak arra ébredtem fel, hogy valami szőrös átmászik a fejemen és aztán a hátamat csikizi. Gyorsan felkapcsoltam villanyt és Mancsi ártatlan szemekkel nézett rám. Hazavittem Evihez, de ott is kiszökött(kereste a barátnőjét)

Rá egy hétre Szotyi megellett, de csak 2-őt. Az egyik halva született, a másikat megette.:( Nagyon szomorú voltam. Eldöntöttem, hogy megpróbálom mégegyszer.

1 hét múlva megint kölcsönkértem Mancsit. Amint összeraktam őket egyből be is párzottak. Másnap vissza is vittem.

Kerek 20 nap múlva Szotyi világra hozott 3 édes kis hörit. Egyiket se bántotta, lelkesen szoptatta őket. Épphogy csak enni jött ki.

Eldöntöttem, hogy mindennap csinálok képet, hogy feltudjam rakni a honlapra. 

De ekkor jött a következő probléma. Hova rakjam őket ha itt az ideje leválasztani őket?

Lázasan elkezdtem keresgélni a vaterán és egyéb honlapokon. Találtam egy ferplast ketrecet, ami nagyon jó minőségű és megfelel a kicsiknek. Meg is vettük.

Elhatároztam, hogy hörit fogok tenyészteni.:)

De én akartam még egy fiú hörit is, hogy ne kelljen állandóan kölcsönkérni. Neki is néztem egy ketrecet. Találtam is egy szép 2 emeletes ketrecet felszereléssel együtt. Azt is megvettem.

Itt tartok most. Igaz, hogy alig van hely már a szobámba, de nem baj. MEGÉRI!!! Annyira aranyosak.!!